– a törések emberéből lett tudat- és rendszermérnök
A repedésekből tanultam meg, hogyan működik az emberi rendszer.
21 évesen egy zen kolostor csendje tépett meg először.
A mozdulatlanságban azt hittem, szétesem —
de végül nem szétestem, hanem szétnyíltam.
Az első repedésen át fény lépett be, és megmutatta:
az “én” nem fix pont, hanem mozgó konfiguráció,
egy élő, folyamatosan újraszerveződő mintázat.
Akkor még nem értettem, de ma már tudom:
ez volt az első találkozásom azzal, amit a modern kognitív tudomány
self-model theory,
narrative self,
minimal self,
extended mind,
embodied mind néven ír le.
A repedés valójában feltárás volt:
hozzáférés ahhoz a rendszerhez, amelyet később egész életemben tanulmányoztam.
A sötét víz és a tudat terei
Később izolációs tartályt építettem. A víz sötétjében eltűnt a világ — és megmutatta a tudat mélyebb architektúráját.
Évekig jártam vissza oda. Nem eszközként használtam, hanem kapuként.
Ott értettem meg Lilly igazát: az ember programozható biokomputer, és ha elnémul a külvilág, hozzáférünk a belső “kódhoz”.
Ott, a lebegésben tapasztaltam meg először azt, amit később így neveztek el:
– predictive processing,
– active inference,
– body-based cognition,
– interoceptive awareness.
A tudat nem gondolkodik.
Kalkulál, súlyoz, korrigál, tanul.
Mint egy neurális háló.
És amikor szétesik, nem törik össze — újraszerveződik.
Összeomlások, amelyek újrarendeztek
Kapcsolatok, veszteségek, újrakezdések.
Élet–halál határélmény a műtő fényei alatt.
Bűntudatok, elengedések, családi mátrixok, szerepek, maszkok.
Minden összeomlás tanított valamit arról, amit Goffman face-work-nek nevezett: az identitás performatív, interakcióban képződő természete.
És én láttam:
– amikor a szerep lebomlik,
– amikor a maszk lehull,
– amikor az identitás végre nem próbál meg “tetszeni” —
ott kezdődik az ember.
A figyelem alkímiája
Egykor ezt írtam:
“Ahogy egy nő életre kel a férfi teljes figyelmétől, úgy kel életre a bennünk szunnyadó tudat is, ha szeretetteljes állhatatossággal fordulunk felé.”
Akkor még nem tudtam, hogy ez lesz a módszerem lényege.
Ma már tudom:
a figyelem nem mentális aktus, hanem testi, idegrendszeri, narratív és kapcsolati folyamat.
A figyelem rendez.
A figyelem újraszervez.
A figyelem áthangol.
Ez lett az életem munkája: a figyelem mint alkímia.
Varázslat és tudomány határán
Az utam találkozási pontja:
– Zen – a jelenlét architektúrája
– NLP – a belső modellek átíró nyelve
– Ericksoni hipnózis – tudati reprogramming történetekkel
– Pszichodráma – kapcsolati minták valós idejű rendszerdinamikája
– Goffman – identitás, szerep, arcmunka
– Embodied Mind & Distributed Mind – a tudat nem a fejben él, hanem elosztott térben
– Conversation Analysis – az interakciók mikrodinamikája
– IT/AI rendszerek és szoftverarchitektúra – súlyozás, interfészek, emergens minták
– Embodied Cognition – a test, a környezet és az elme egyetlen rendszer
Ezek mind ugyanarról beszélnek:
az emberi tudat nem egy helyen él — hanem egy elosztott rendszerben. Térben, testben, kapcsolatban, nyelvben, narratívában.
Én ezen a határterületen születtem meg újra és újra.
IT stratégaként tanultam meg: az emberi működés ugyanolyan komplex, mint bármely architektúra
Programozóként indultam.
Scrum Masterként csapatokat,
Product Ownerként működésrendszereket,
architektúrákon dolgozva pedig interfészeket építettem.
És közben észrevettem:
ami az algoritmusokban működik, működik bennünk is.
input → súlyozás → döntés → feedback → újrasúlyozás
sérülés → veszteségfüggvény → mintázatváltás
interferencia → hibajavítás → koherencia
lokális optimum → összeomlás → globális optimum
A tudat tanul.
A test tanul.
Az identitás tanul.
Az ember pedig szenved közben —
és gyógyul is.
Neural Awareness – amikor ember, tudat és rendszer összeér
A Neural Awareness abban különleges, hogy nem csak pszichológiai, nem csak spirituális, és nem csak technológiai.
Hanem mindegyik egyszerre — integráltan.
– a zen csendje
– az NLP nyelve
– Erickson történetalkímiája
– a pszichodráma kapcsolati dinamizmusa
– a Goffman-i identitás-szcenográfia
– az AI súlyozási logikái
– az embodied cognition testalapú igazsága
– az extended mind elosztott tudatfelfogása
– a conversation analysis mikroszkopikus ritmusa
– a software architecture rendszerei
Ez nem egy módszer.
Ez egy összetett operációs rendszer, amely az ember kognitív–érzelmi–testi–kapcsolati–technológiai rétegeit egyszerre látja.
Ezért működik ott is, ahol más megközelítések nem.
Láthatatlan tetoválások
Hordozom az életem nyomait.
Hegeket — láthatóakat és láthatatlanokokat.
Üledékeket, amelyek néha recsegnek, máskor sűrűsödnek.
Történetek, amelyek nem értek véget —
csak mélyebbre költöztek.
És ma már tudom:
nem a történet marad meg, hanem az, amit valaki belénk írt.
Ezért tudok kísérni olyan embereket, akik maguk is rétegek alatt élnek. Ezért tudok terek tartója lenni. Ezért látom a mintázatot ott is, ahol elsőre csak káosz látszik.
Ha valamit megtanultam…
…az az, hogy:
– az identitás nem esszencia, hanem konfiguráció
– a fájdalom súlyokat ír át
– a törések új térképet rajzolnak
– a csend több információt hordoz, mint a beszéd
– a figyelem a legerősebb átalakító erő
– a tudat rétegről rétegre tanul
és hogy nem kell félni semmitől
csak helyet adni annak, ami jön
Ott, ahol lennie kell, a bőr alatt, a csend mögött, az érintésekben, a történetekben.
Ezért érdemes velem dolgozni.
Ezért érdemes rám bízni magad.
Próbáld ki az első alkalmat, és döntsd el utána, hogy velünk tartasz!
Adj esélyt magadnak: a jelenlét nem technika, hanem új életminőség.
Az első alkalom mindig tapasztalat. Ott dől el, hogy van-e közös utunk.